Sziasztok!♥♥
Nagyon, de nagyon régen írtam már, és ezért ezer bocsánat! :c
Az év végi hajtás nagyon megerőltető, gondolom ismerős nektek ez a helyzet.
Pluszban most el is vállaltam egy munkát pár nappal ezelőtt. Bizonyára aki abban a városban lakik, ahol én, és jár abba a boltba, ahol dolgozok, biztos láthatott már, és meg is lepődött. Nos, nem titok, ott dolgozok. Viszont ez nem lesz állandó. 😅
Egyesek azt hiszik, hogy milyen könnyű a munkánk. Igaz, majd csak holnap lesz 4. napom az üzletben, és nekem a "könnyebb" feladatokat adják, de így is bőven elég. Főleg ha az iskolából indulok egyenesen a munkahelyre. Na mindegy.
Szóval nem könnyű. Felnézek a munkatársaimra, akik többségében nők. A férfi munkát végzik el, és ezt mindig is értékeltem. Pluszban viseljék el egyes vásárlók hülyeségeit, időben készen legyenek mindennel, dolgozzanak akár 12 órát is ha úgy van, na meg az otthoni munka, a magánéleti problémák és satöbbi satöbbi. 😟
Kontrollálni kell magunkat, de azt nagyon. Türelmesnek kell lennünk a vásárlóhoz, legyen akármilyen imbecillis. És ha kasszában vagyunk, nagyon pontosan és gyorsan kell számolni.
Egyes emberek el sem tudják képzelni, hogy milyen nehéz. Volt olyan kollégám, aki a vásárló kérésére kezébe adta a békát. És férfi létére meglepődött, hogy milyen nehéz is az. Aki esetleg nem tudja, mi az a béka, annak itt gyorsan elmagyarázom: Kézi emelő. Azzal visszük ki a termékeket. Ezt még nem próbáltam, meg nem is szeretném, mert üresen is nehéz irányítanom. 😂😂
El kell viselni a munkahelyi nyomást is. Nem mindegy, hogy mit hogyan pakolunk el ( diákként ezt nap mint nap tapasztalom, és hogy őszinte legyek még most sem tudok pontosan elszemetelni, ami miatt utánam kell dolgozni) és oda nagyon kell a kitartás ezért. Fizikailag is, és lelkileg is. Mert volt olyan ismerősöm, aki sírva ment haza.
Diákként is nehéz, szóval aki diszkontáruházba akar menni, készüljön fel mindenhogy. Én felkészültem, mert lehet látni is, meg csiripeltek a madarak, hogy milyen nehéz is.
Az első nap még úgy ahogy elmegy, de utána már nagyon bele kell húzni. Különösen az akcióváltási napon.
Ráadásul nem tudnak mindent elmagyarázni, hogy mit hogyan kell, mert nem mindig van idő rá, még arra se, hogy 5 percre felmenjenek enni, hisz vagy a kasszába kell rohanni, vagy éppen megjött a kamion és menni kell pakolni.
Szóval nekem is a kisujjamból kellett kiszopni pár dolgot. Csak hogy az nem minden esetben jó, mert nem lehet tudni, hogy jól csinálod-e az adott feladatot.
Hatalmas a hajtás, és az elvárás is. Aki meg azt hiszi, hogy könnyű.. jöjjön be, és tegye próbára magát. Nem adok neki 1 hetet, és elhagyja az adott boltot. És akkor nem említettem azt, hogyha valami konfliktus alakul ki. . Bár velem ez még nem történt meg, de úgy gondolom, hogy csak jó illetve összetartó csapatban lehet dolgozni, vagy tanulni.
Gondolom ezzel mindenki így van, mert nem hiszem, hogy bárki szeret egy olyan csapatban lenni, ahol napi szinten anyák napja van. Mondjuk én megvagyok elégedve a csapattal, egyelőre nincs semmi probléma.
Ennyi lett volna. ☺ Remélem tetszett, Várlak titeket majd a következő cikkel, ami remélhetőleg majd a héten kint is lesz. ♥
