Hát ez is megtörtént!
"A nehézségek legyőzése maga az élet."
Sziasztok!♥
Tudom, hogy azt írtam a hírekben, hogy a betegségem miatt nem tudok írni, de azóta már jobban vagyok.. és páran kérdeztétek, hogy mégis mi a bajom, és gyakorlatilag ebben megtaláljátok a választ.. Illetve szeretném megosztani a tapasztalataimat.
Aki esetleg olvasta a Mary oldalamat, ( már nem használom!! ) ott olvashatta, hogy miért is hoztam létre azt az oldalt. Nos az a leírás erre az oldalra is vonatkozik..
Ott benne volt az, hogy motiváció.
Ebben a cikkben próbálom motiválni azokat, akik ne adjisten abban a helyzetben lennének, mint én.
Magam sem tudom elhinni, sőt a hozzám tartozók se, azt, hogy cisztám van.
Az egész ott kezdődött, hogy éles fájdalmat éreztem a farokcsontomnál, még múlt hét kedden. Fel is dagadt, azt hittem, hogy meghúztam, ezért kenegettem. A dolog odáig fajult, hogy már az orvoshoz kellett bemennem, hisz már arra sem voltam képes, hogy felvegyem a zoknimat és cipőmet, illetve hogy megforduljak az ágyban. Az utolsó 2 napban pedig már a fájdalomcsillapítók sem segítettek, így hát az alvás számomra már idegennek tűnt.
Szóval a hétfői nap be kellett mennem a dokihoz, ahol hát tályogot állapítottak meg. Ezzel be is mentünk a körzeti sebészetre, onnan meg be Debrecenbe..
Nagyon aggódtam.. azért a tályog az nagyon egy negatív szó. Nagyon féltem, hogy mi lesz ott, próbáltam motiválni magam, azzal, hogy nem lesz semmi baj, hátha Debrecenben valami más dolgot is mondanak, ami elfogadható..
A kilátástalan helyzetben konkrétan már eltemettem magam. Hozzáteszem, hogy aznap este alig aludtam, sőt..
Egyszer vigyorogva mondtam, nagy keményen, hogy "minden rendben lesz" a másik percben meg már a zokogás majd megölt. És ez volt egész este.
Azután másnap jött a dolog..
Minden perc nagyon hosszú volt. Tisztában voltam azzal, hogy ez a nap is elfog múlni.. és biztos lesz majd más is, ami jó.
De szinte megállt az élet a kórházban. Persze amikor rám került a sor, és fel kellett feküdni az asztalra.. na az volt a kihívás. Úgy voltam már vele, hogy nézzék meg, csináljanak vele valamit, mert ezzel nem lehet élni így.. így hát bátran rávetettem magamat a kihívásra. Miközben valamilyen gennyt szívtak le onnan, addig folyamatosan járt a szám..
Végül vége lett. Megkönnyebbülve mentem ki, szinte mosolyogtam anyámékra. Érdeklődtek, hogy mi van, én meg elmondtam nekik mindent.
A dolog viszont komolyra fordult, amikor elolvasták a diagnózist. Ciszta tályoggal.
És el nem tudjátok képzelni.. mennyire jobb, hogy tudok normálisan mozogni.. hogy tudok aludni..
A cisztával kapcsolatosan meg annyi, hogy megpróbálok vele együtt élni, hisz rengeteg olyan embert ismerek, akinek van.. tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egyedül ezzel, és hogy nem kell félnem.
Azért is vagyok felszabadult, mert végül nem lett komolyabb/rosszabb a diagnózisom, és hogy ennyivel megúsztam. Viszont még nincs vége. Ha begyullad.. jön a nagy műtét. Ezért tenni fogunk érte, hogy ne legyen.. 😄
Így hát.. ha bármelyikőtöknek ez van.. akkor nem vagy egyedül. Gondolj bele.
A rossz meg múló állapot.. aminek meg jönnie kell, a jöjjön. Elmúlik.
Jó volt ezeket a sorokat leírni, remélem, hogy nektek is tetszett.. nem tudom, hogy mennyire voltam unalmas, de bízom benne, hogy tudtam segíteni..
Köszönöm, hogy elolvastátok!♥
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Fantasztikus tetoválások
Sziasztok, üdv újra itt! 🥰 Talán 1 éve gyártottam a blogra tartalmakat, őszintén szólva kellett már egy kis pihenő ennek a dolognak, én úgy...

-
Sziasztok! Ismét pár hónap kihagyás után ismét itt vagyok. Ezúttal más jellegű cikket hoztam nektek, ez pedig az én kis tervezőfüzetem be...
-
Sziasztok!♥♥ Nagyon, de nagyon régen írtam már, és ezért ezer bocsánat! :c Az év végi hajtás nagyon megerőltető, gondolom ismerős nek...
-
Sziasztok! ☺ ♥ Durván 3 hónapja nem tettem közé semmit se a blogon, ezer bocsánat! Nyáron a munkával voltam elfoglalva, most meg a tanulá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése